Március melege patakokat ébreszt,
erdők vad homályát szoktatja a fényhez.
Szelíd ibolyákkal jelöli az ösvényt,
melyen víg tavaszunk elindulhat tüstént.
(Simon Emil: Hónapok)
Fény, virág, remény
~ Devecsery László ~
............................................................................
Nevet, kacag a tavasz,
pajkos, kedves és ravasz,
hisz’ a szél messze szaladt,
nem maradt az ég alatt:
csupán fény, virág, remény,
az új évszak küszöbén,
bimbók nyílnak a fákon,
millió kicsi ágon,
sok-sok feslő virágon,
a tavaszi világon,
pihe-könnyű szél zenél:
hisz’ messze szaladt a szél.
HÓvirágJÁTÉK
~ Devecsery László ~
.........................................................
Hóvirág, te hóvirág!
Pelyhekből van a ruhád?
Zöld selyem a kalapod,
könnyű szélben ringatod.
Tavasz-elő
~ Juhász Ferenc ~
.......................................
Habosra elbágyadt
a jégfényű ég,
olvadt ragyogásban
a lenti vidék,
a kopasz faárnyék,
kéklik a havon,
friss patak csillámlik
a kocsiúton.
A kakas a hóban
rikkant egy nagyot,
piros farka tolla
mint rubint ragyog,
olvadoz a zuzmó
a fűszál hegyén,
s rengedez már csilló
harmat a helyén.
Fekete taréjú szántás
~ Juhász Ferenc ~
.....................................................................................
Fekete taréjú szántás,
aranyos taréjú felhő,
friss füvek, rügy az ágon,
tócsákat ringat a szellő.
Foltokban a hó a földön,
ibolya ömlik a völgybe;
mintha csak kék zománccal
lenne a domb leöntve...
|
|