Kányádi Sándor: Májusi szellő  

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

Gyárfás Endre: Májusi koncert

Trombitanárcisz
trombitál,
orgonabokor
orgonál,
harangvirág csendül,
virágoskert zendül.

Erősítő sem
kell ide:
szállnak a hangok
messzire.
Hallja falu, város:
muzsikál a május.

Zelk Zoltán: Tavaszi dal

Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?

Elég, hogyha tudom én:

tavasz elé futok én!

Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?

Se erdőbe, se rétre:

a szép tavasz elébe!

Egy, kettő, három, négy,
te kis madár, vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!

Benedek Elek: Erdőben

Járok-kelek kint a zöld erdőben,
Az áldott nap most van ébredőben.
Ébredését erdő, mező várja,
Feléje száll Isten madárkája.

Fölkel a nap, sugarát már ontja,
Kék ibolya a kelyhét kibontja:
S gyenge fűszál meghajolva, szépen,
Várja, hogy a nap rája is nézzen.

Hallga, hallga! Figyeljetek mostan,
Vidám ének zeng fönn a magasban.
Egy-egy dallam leszáll a mezőre…
Dalolj, dalolj, tavasz hirdetője!

Aranyosi Ervin: Tavasztündér

Tavasztündér, Tavasztündér,
vártunk már rád, hova tűntél?
Hova tűntél, merre jártál,
vajon kire, mire vártál?

Ifjak, lányok nagyon vártak,
párra eddig nem találtak!
Hideg szívük nem gyúlt lángra,
tél nehezült a világra.

Tavasztündér, Tavasztündér,
de jó, hogy elő kerültél.
a szerelem veled éled,
ezért vártunk nagyon téged!

Fű, fa, virág szárba szökken,
a körforgás visszazökken,
indul a tánc, szól az ének,
járják ifjak, járják vének.

Tavasztündér, Tavasztündér,
hosszú volt a tovatűnt tél.
De jó most végre itt veled,
te gyönyörű szép kikelet.