Április álmosan ásít, mint a lusta,

felhők mögé bújva, napját átalussza.

Fejedre egyszerre esőt, fényt, havat szór,

azután rád mosolyog:-Ugye nem haragszol?

(Simon Emil: Hónapok)

Végh György: Virághozó április

Elmúlt a tél: itt a tavasz,

minden bokor újra éled –

a földből a virágokat

előhúzzák a tündérek.

Április is segít nekik,

megáll minden kicsi fánál –

virágot tűz mindenhová:

tavasz van ott, merre járt már.

Virágot hint a friss szélbe,

száll a színek zivatarja –

s merre elmegy, a kopár föld

virágoktól  tarkabarka.

Sebők Éva: Április

A nap az égen karikázik,

a sok pitypang a réten ázik.

Eső esik és tócsa-hab,

s egy gomba,

mely épp most kinő,

így szól:

-          Minő bolond idő!

Fazekas Anna: Április

Áprilisi gólyahír

sárga ruhát öltött.

Éhes, ébred, mocorog

föld mélyén a hörcsög.

Langyos hólé csörgedez,

váj a földbe gödröt.

Tyúkanyó tíz totyogó

pelyhes csibét költött.

Zápor porzik, süt a nap

villámlott és dörgött,

Civakodó feleségét

páholja az ördög.