Április álmosan ásít, mint a lusta,
felhők mögé bújva, napját átalussza.
Fejedre egyszerre esőt, fényt, havat szór,
azután rád mosolyog:-Ugye nem haragszol?
(Simon Emil: Hónapok)
Végh György: Virághozó április
Elmúlt a tél: itt a tavasz,
minden bokor újra éled –
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.
Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál –
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.
Virágot hint a friss szélbe,
száll a színek zivatarja –
s merre elmegy, a kopár föld
virágoktól tarkabarka.
Sebők Éva: Április
A nap az égen karikázik,
a sok pitypang a réten ázik.
Eső esik és tócsa-hab,
s egy gomba,
mely épp most kinő,
így szól:
- Minő bolond idő!
Fazekas Anna: Április
Áprilisi gólyahír
sárga ruhát öltött.
Éhes, ébred, mocorog
föld mélyén a hörcsög.
Langyos hólé csörgedez,
váj a földbe gödröt.
Tyúkanyó tíz totyogó
pelyhes csibét költött.
Zápor porzik, süt a nap
villámlott és dörgött,
Civakodó feleségét
páholja az ördög.
Radnóti Miklós: Április
Ragyogó rügyön álldogál a nap,
indulni kész, arany fején kalap.
Fiatal felhő bontja fönt övét
s langyos kis esőt csorgat
szerteszét,
a rügy kibomlik tőle és a nap
pörögve hull le és továbbszalad.
|
|